Osztály: Emlősök (Mammalia) Tigris (Panthera tigris) Rend: Ragadozók (Carnivora) Család: Macskafélék (Felidae)   Tiger CITES I. Állatkertekben gyakori, csaknem az összes magyar állatkertben látható

Animal Diversity Web - állatismertető, angol nyelvű Tigerhomes.org - nagymacskás honlap, angol Bigcats.de - nagymacskás honlap, német Lioncrusher's Domain - Ragadozós honlap, angol Felidae.org - Macskafélék honlapja, angol Cat-website - Macskafélék honlapja, angol Emberevők

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Testtömeg: 100-300 kg Testhossz: 1,4-3,3 m Táplálkozás: kisebb-nagyobb gerincesek, főként patások Szaporodás: 103 napig tartó vemhesség után 1-4 kölyköt hoz világra A szibériai alfajának hatalmas termete a világ legnagyobb macskaféléjévé teszi. Csak Ázsiában élt és él, bár hajdan a jelenleginél jóval nagyobb területen: a Közel-Kelettől Közép-Ázsián át egészen a csendes-óceáni partvidékig. Ma már csak foltokban találhatóak meg a még fennmaradt alfajai. A hatalmas elterjedési területen sokféle élőhely típushoz alkalmazkodott. A tigrisek feltehetően északról származnak, arról a vidékről, ahol a szibériai tigrisek élnek, de a füves pusztákon, száraz és fás szavannákon, monszunerdőkben és a trópusi esőerdőkben egyaránt betöltötték a csúcsragadozói szerepet. Az egyedenként eltérő mintázatú csíkozottság rendkívül jó álcázást biztosít a fűben vagy az erdők talajszintjére hatoló szórt fényben lapuló állatoknak. Fára ritkán mászik, viszont a többi nagymacskától eltérően szereti a vizet, nagyon jól és nagy távolságokat is úszik. Bár kisebb állatokat is elkap, elsősorban nagyméretű növényevőkre vadászik, még az elefántborjút, medvét és a gaurt is elejti. A dögöt sem veti meg, sokszor napokig visszajár a saját maga, vagy más által elejtett tetemhez, amelyből egyszerre akár 40 kg húst is megehet. A zsákmányt lesből rohanja le, szinte mindig hátulról. A veszélyes területen dolgozó helyi lakosok és vadőrök ezért szoktak egy maszkot viselni a fejük hátsó részén. Az áldozatot hatalmas ugrásokkal éri el, majd hatalmas szemfogaival súlyos sebet ejt rajtuk, elsősorban azok nyakán, torkán vagy fején. A megfigyelések szerint 10-20 próbálkozásából mindössze 1 sikeres. A megszerzett zsákmányt gondosan elrejti a növényzetben. Bár a tigris a macskafélék többségéhez hasonlóan magányosan él és vadászik, többször megfigyelték, hogy nagyon jól tolerálják egymást, mikor egy teremnél többen is összegyűlnek. Az állatkerti megfigyelések is alátámasztják ezt, lehet több tigrist tartani egy kifutóban. A hímek és nőstények egyaránt territoriálisak, az azonos neműek területei nem átfedők. Az átlagosan 20 négyzetkilométernyi territórium nagysága egyes hímek esetében 60-100 négyzetkilométer is lehet. A hím territóriuma több nőstény-területet is magába foglal. A hímnek tehát nemcsak a területét, hanem az azokon élő nőstényeket is védenie kell a betolakodóktól. Miután gyakorlatilag erre a hatalmas területen nem sok esélye van, nagyon erős területjelölő módszerekre kényszerül. Intenzív szagú vizeletével és anális mirigyével jelöli a fákat, sziklákat és egyéb erre alkalmas elemeket, de az ürüléke és a fákba vésett karmolások is ezt a célt szolgálják. Ezen jelölésekkel elkerülhetők az ilyen jól felfegyverzett állatok esetén könnyen mindkét fél számára nagy véráldozatokkal járó találkozások. A nőstényeknél a vizeletnek más fontos jelzésértéke is lehet, így tájékoztatja a hímet a fogékonyságáról. A nőstény tigrisek csak néhány napig fogamzóképesek, de akkor két nap alatt akár 100 kopuláció is történhet. A párzási időszak élőhelyenként más és más, a trópusokon az év bármely időszakában megtörténhet a párzás, a messzi északon csak télen. Az átlagosan 103 napig tartó vemhesség után rendszerint 3-4, meglehetősen gyámoltalanul, mindössze 1 kilogrammosan születő kölyöknek ad életet. A gyorsan fejlődő kölyköket az anya egyedül neveli. Azok 8 hetesen már elkezdik követni őt, de csak 18 hónaposan válnak önállóvá. Akár 2, 2 és fél éves korukig a szülőterületükön maradnak a fiatalok, és csak utána látnak hozzá saját territórium elfoglalásához. A hímek veszélyesek lehetnek azokra a kölykökre, amelyek más apától származnak, ha tehetik, elpusztítják azokat. A fiatalok 3-4 éves korukban válnak ivaréretté. A természetben 20 évnél tovább ritkán élnek. Habár még a XIX. század elején is körülbelül 100 ezer tigris járta a vadont, a mai létszámuk nem éri el a 7000-et vadon. Sőt, van olyan alfaja, amelyből még 100 egyed sem él…   A tigris alfajai: Bengáli tigris -P.t. tigris (Linnaeus, 1758) – India, kevesebb, mint 4500 egyed Kaspi tigris - P.t. virgata (Illiger, 1815) – Törökországtól Közép- és Nyugat-Ázsiáig, kihalt az 1970-es években Szibériai tigris - P.t. altaica (Temminck, 1844) – Amur vidéke, vadon 500 egyednél is kevesebb, az állatkerti populáció jelentős Jávai vagy szunda tigris - P.t. sondaica (Temminck, 1844) – Jáva, kihalt, 1976-ban látták utoljára Dél-kínai tigris -P.t. amoyensis (Hilzheimer, 1905) – Kína déli-középső területein, 30-80 egyed között Bali tigris - P.t. balica (Schwarz, 1912) – Bali, kihalt az 1940-es években Szumátrai tigris - P.t. sumatrae (Pocock, 1929) – Szumátra, körülbelül 600 egyes vadon, az állatkerti populáció stabil Indokínai tigris -P.t. corbetti (Mazák, 1968) – Indokína, 2-3000 egyed él vadon A legújabb genetikai vizsgálatok alapján az indokínai tigris további felosztása javasolt: P.t. corbetti-re és az újonnan meghatározott P.t. jacksoni-ra.   Testtömeg (kg) Testhossz (m) Koponyahossz (mm) Alfaj Hím Nőstény Hím Nőstény Hím Nőstény tigris 180-258 100-160 2.7-3.1 2.4-2.65 329-378 275-311 virgata 170-240 85-135 2.7-2.95 2.4-2.6 316-369 268-305 altaica 180-306 100-167 2.7-3.3 2.4-2.75 341-383 279-318 sondaica 100-141 75-115 2.48- –  – 306-349 270-292 amoyensis 130-175 100-115 2.3-2.65 2.2-2.4 318-343 273-301 balica 90-100 65- 80 2.2-2.3 1.9-2.1 295-298 263-269 sumatrae 100-140 75-110 2.2-2.55 2.15-2.3 295-335 263-294 corbetti 150-195 100-130 2.55-2.85 2.3-2.55 319-365 279-30 Forrás: Cat Website   Színváltozatok: Fehér tigris : a bengáli tigris rendkívül ritka színváltozata, 10ezer születésre jut egy fehér kölyök. Két recesszív allél együttes jelenléte szükséges a fenotípus megjelenéséhez. A bengáli és a szibériai tigris keresztezésével-beltenyésztésével is el lehet érni a színváltozat megjelenését. A természetben a fehér egyek túlélőképessége jóval kisebb, ami szintén magyarázatul szolgál a ritka előfordulására. A mai állatkertekben élő fehér tigrisek egy közös ősre vezethetők vissza, egy Mohan nevű, 1951-ben kölyökként fogságba esett hímre (az anyját megölték a vadászok). Mohan először egy normál színű tigrissel, Begummal állt párba, az utódaik mind vad színűek voltak. Később az egyik lányától csak fehér színű kölykei születtek. Ezen kölykök közül az egyiket, Mohinit a féltestvérével-nagybátyjával. Sampsonnal párosították. A kölykeik közül kettőt az Egyesült Államokba vitték, ahol a testvérpár frigyéből egy újabb fehér tigris, Kesari született. Ez a három egyed lett az alapítója az amerikai fehér tigris állománynak. A történet is jól példázza, hogy az állatkertek egyik népszerű látványossága, a fehér tigris milyen mértékű beltenyésztés eredményeként születik. Emiatt, és azért, hogy az állatkertek a tigriskifutóikat védendő, tiszta alfajú, egészséges génállományú tigrisek szaporítására használják, a nemzetközi fajmegmentési programok nem támogatják a fehér tigris tartását és szaporítását.   Arany tigris: szintén csak színváltozat. Az aranyszínű színezet és a halványabb, szabálytalanabb csíkozottsága mellett a mérete is nagyobb a normál tigrisnél. Bár sokan a fehérhez hasonlóan bengáli tigrisnek tartják, a legtöbb állatkertben élő arany tigris őse a szibériai volt. Az tény, hogy vadon csak Indiában figyelték meg ezt a színváltozatot. Egyes feltételezések szerint bizonyos környezetben előnyös is lehet ez a szín a rejtőzködéshez. A mai állatkerti populáció körülbelül 60 egyedből áll.