Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: páratlanujjú patások (Perissodactyla); család: lófélék (Equidae)
Leírás: A Böhm-zebra marmagassága 130-140 cm, testtömege pedig 225-320 kg közötti. Alakját tekintve a lóra emlékeztet, de a Böhm-zebráknak gyakran igen igen gömbölyded a hastájékuk, s ezért elhízottnak tűnnek. Legfeltűnőbb sajátossága feltűnő csíkozata, amely fehér alapon sötétbarna csíkokból áll.
Elterjedés, élőhely: A Böhm-zebra tulajdonképpen az alföldi zebra (Equus burchelli) egyik alfaja. Maga az alföldi zebra Szomália és Etiópia déli részétől egészen Mozambikig, illetve nyugat felé Zaire keleti határvidékéig, délnyugaton pedig Angoláig és Namíbiáig egy meglehetősen nagy területen őshonos, ahol általában a füves, néhol fás szavanna a jellemző. A Böhm-zebra ezen a területen belül a Zambézi folyótól északra eső területeken él, leginkább Kenyában és Tanzániában gyakori.
Életmód, táplálkozás: A Böhm-zebra elsősorban fűfélékkel táplálkozik. Általában 5-20 egyedből álló ménesekben él, a méneseket mindig egy erős, domináns csődör vezeti. Azokon a területeken, ahol dús legelők vannak, ezek a ménesesek találkoznak, s gyakran alkotnak több száz egyedből álló csoportokat, amelyek a táplálkozás idejére verődnek össze. A nagy csordák általában nem csak zebrákból állnak, gyakran társulnak gnúkkal, jávorantilopokkal, struccokkal, néha zsiráfokkal is.
Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő nagyjából tizenkét hónap, s egyszerre általában csak egyetlen zebracsikónak ad életet az anyaállat. Az újszülött zebrának egészen furcsa testarányai vannak. Az apró testhez aránytalanul hosszú végtagok tartoznak, ám ahogy a kiscsikó fejlődik, fokozatosan kialakulnak a felnőttekre jellemző testarányok.
Érdekességek: Kevesen tudják azt, hogy többféle zebra is létezik. A természettudósok ma három zebrafajt különítenek el. A legnagyobbra a Szomáliában és Etiópiában honos zsinóros vagy Grevy-zebra (Equus grevyi) nő meg. A valódi vagy hegyi zebra (Equus zebra), amely maga is egy-két alfajból álló faj, Dél-Afrikában, illetve Namíbiában és Angolában őshonos. A leggyakoribb az alföldi zebra, amelynek számos alfaja közül a Böhm-zebra a legelterjedtebb. A különféle zebrafajok első látásra nehezen különböztethetőek meg, de kis gyakorlattal bárki különbséget tud tenni az egyes fajok között, elsősorban a csíkozat alapján. Az alfaji hovatartozás meghatározása már nehezebb feladat, amely sokszor még a szakembereknek is nehézséget okoz, de a Böhm-zebra igen jól megkülönböztethető az alföldi zebra többi alfajaitól. A különféle zebrafajok és alfajok csíkozatának változatosságát egyébként Állatkertünk egykori igazgatója, dr. Anghi Csaba igen behatóan kutatta. Azt azonban, hogy pontosan mire is szolgálnak a zebrák csíkjai, ma még nem tudjuk, bár legalább hétféle különböző elmélet született e jelenség magyarázatára.
A Budapesti Állatkertben látható Böhm-zebrák az Afrika-társaskifutó lakói, ahol jávorantilopokkal és struccokkal élnek együtt. Az Állatkert így igyekszik bemutatni a többféle fajból álló csordákat, amelyek oly jellemzőek a kelet-afrikai szavannákra. |