Az Animal Planet csatorna Rókamanguszták udvarházában címmel vetít egy sorozatot, melyben a címmel ellentétben nem rókamanguszták, hanem a Kalahári sivatag egy másik mongúzfajtája, a szurikáták (suricata suricatta) életébe pillanthatnak bele a nézők. A sorozat után sokan szívükbe zárhatták a meglepően intelligens és társas érintkezéseikben már-már emberi tulajdonságokat mutató kisemlősöket. Egy őket vizsgáló kutatócsoport egy újabb érdekességet derített ki róluk.
A szurikáták elsősorban sivatagban található ízeltlábúakkal táplálkoznak, melyek között gyakran találhatunk mérges fajokat, melyeknek mérge könnyedén leterítheti a felnőttkorban is legfeljebb harminc centiméteres kisállatokat. Ennek ellenére számukra ezek a skorpiók, pókok ínyencségnek számítanak, és el is tudnak bánni velük. Viszont ez a tudományuk nem ösztönös, hanem folyamatos szülői oktatás közben sajátítják el. A jelenséget a Cambridge Egyetem kutatócsoportja figyelte meg, miközben a szurikáták életvitelét vizsgálta. Eredményeikről a legutóbbi Science magazinban számoltak be.
Eddig csak az embereknél láttunk ilyet
Az állatvilágban általában a legtöbb fajra az a jellemző, hogy az egyedek saját létfenntartásukhoz szükséges ismereteiket maguktól sajátítják el, vagy ellesik társaiktól. A mangusztáknál megfigyelt jelenség azonban azért érdekes, mert egyértelműen oktatásról beszélhetünk. Korábban az állatvilágban soha nem sikerült olyat megfigyelni, hogy a szülők aktívan tanítják az utódokat egy viselkedésforma elsajátítására, ez eddig kizárólag az emberekre volt jellemző. A felfedezés ezért is hozhatja lázba az állatok viselkedésével foglalkozó etológusokat.
Tesztelték is, valóban oktatásról van-e szó
A kutatók egy körülbelül negyvenfős szurikáta falkát figyeltek meg éveken keresztül. A falkában a vezető szerepet a domináns pár játssza, utódaik csak nekik lehetnek. Ennek ellenére a többi felnőtt egyed teljes mértékben kiveszi a részét a csapat életéből. Vadásznak, őrködnek és részt vesznek az utódok "képzésében" is.
Ez úgy történik, hogy a kicsiknek először halott skorpiókat, gyíkokat vagy pókokat hoznak, melyek nem sérthetik meg őket. A következő alkalommal az idősebb példányok kifárasztott, de még élő prédákat tesznek az utódok elé, akik így csak kis küzdelem árán jutnak eledelükhöz. Sőt, ha például egy skorpiót visznek nekik, az idősek leharapják annak mérget tartalmazó farokrészét, hogy még véletlenül se tudják megsérteni a tapasztalatlan apróságokat. Viszont a jövőbeli préda mozgását kiválóan ki tudják tanulni. Az oktatás végső periódusában már olyan zsákmányok kerülnek a kicsik elé, melyeknek mérgük is van.
A brit tudósok egy kísérlettel igazolták, hogy tanításról, ráadásul hatékony tanításról van szó. Az utódokból három csoportot képeztek: az egyiknek élő, a másiknak halott skorpiókat, míg a harmadiknak egyszerű főtt tojást adtak négy napon keresztül. Végül mindannyian élő skorpiót kaptak eledelül. Az eredmény látványos volt: az élő skorpióval etetett kisállatok sokkal ügyesebben bántak el később az áldozataikkal.
Az oktatás veszélyt hordoz magában
A tudósok szerint az utódok oktatása mindenképpen evolúciós előnyt jelent, mert olyan ismereteket és tudást lehet ilyenformán átadni az utódoknak, melyekkel ők könnyebben tudnak életben maradni. Ez a képzés azonban hátrány is egyben, hiszen a tevékenység közben a felnőtt egyed nem tud saját táplálkozásával foglalkozni, tehát nem tud vadászni. A kutatók szerint az oktatás olyan képességek átadására alakulhatott ki az állatvilágban, melyeket csupán megfigyelésen keresztül nem lehet elsajátítani. A szurikáták esetében ez azért alakulhatott ki, mert a falkaéletmódnak köszönhetően vannak olyan időszakosan inaktív felnőttek, akiknek egyszerűen van idejük erre - vélik a brit kutatók.
AJÁNLOM AZ OLDALT
